Csendes nyugott éjszaka szállt az Elrod bolygóra. A táj békés volt, csak néha-néha törte meg a csendet egy eród őrjárat. A kalvani névre keresztelt hegyes-völgyes terülét nemrég hajtotta uralma alá az eród és kifosztották az egész környéket. Most az aluran folyó partján vertek egy hatalmas tábort, ahol újraszervezték a csapatokat és új támadásokat indítottak. Jelenleg a törzs vezére, Bűzös Kurh is itt szállt meg. A tábor közepén magaslott a "díszes" törzsvezér tábor, amiben Kurh éppen feszengve járkált fel-alá. Ugyanis a bolygó körül már több zedas romboló is várakozott és úgy tűnik, meg akarják szállni a bolygót. Próbálta megerőltetni az agyát, hogyan győzhetné le ellenfelét. Már több kisebb-nagyobb próbálkozása is volt, de sehogy sem sikerült komoly kárt tenni a zedas romoblókban. Egyszerűen túl erősek voltak a helyi kis erőkhöz képest. Már több vadászt is kiküldött, már próbálkoztak csáklyázással is, de mindig sikertelen volt minden próbálkozása.  Már két napja folyamatosan járőröket küld szét a környéken de semmi. És ez hihetetlenül bosszantja. A kb. 2m magas kék lény csak úgy fújtatott dühében, majdnem kiesett orrábból az arany orrkarika. Kis piros szemei idegesen pásztázták a környéket, hiába próbált magára nyugalmat erőltetni, még sem tudott beletörődni abba, hogy a gyenge kis vézna lények legyőzzék. Ekkor úgy érezte, mintha megcsapta volna a szél. Fekete középhosszú haja kicsit megborzolódott. Odakint erős szél fújt. Megtorpant és a sátor bejárata felé fordult. Az egyik tisztje állított be.                                 -Főnök mi minde' megtettü' de még mindi' semmi jele a zedasna'.- mondta a nála jóval alacsonyabb tiszt.                                                                                                                                                                                                 -Há' akko' kutassáto' át a környéke' megin.- mondta idegesen Kurh. A tiszt fejet hajtott és elment. Az új őrjárat azonnal útnak indult. Már vagy fél órája járták a kalvani területét. A déli részén ekkor lettek figyelmesek valamire. A közelben egy völgyön megzörrent egy bokor. Az őrjárat tagjai, tíz eród kapta egyszerre oda a fejét. Idegesen szagolgatták a levegőt nagy tompa orrukkal. A gyengébbek már meg is ijedtek és kétségbeesve hátráltak. Ennek az lett a következménye, hogy az egyik megijedt eród nekihátrált egy másiknak, így azt fellökte. A fellökött rámorgott és dühödten esett neki fellökőjének. A többiek körbállták a verekedőket. Még nem sejtették. A nagy ordibálás közben nem figyeltek arra, mi történik a környéken. A bokrok megrezzentek. Halk léptek kavarták fel a környéket. Egy sötét alak járkál a sűrű nyövényzetben a lankás völgy oldalában. Aztán megtorpant és térdre ereszkedett. Halk csörrenés kiséretében vette elő fegyverét. Egy gyönyörűen megmunkált redemeer távolsági plazmavetőt tartott a kezében. A fegyvert a szeméhez emelte. Várt. Teljesen meghűlt a levegő a környéken. Teljes csend lett, tsiztán kilehett venni a völgy aljában ordibáló eródok minden szavát. A szurkolók már fogadásokat is kötöttek a két harcolóra. Úgy tűnt, a fellökő állt nyerésre, ugyanis sikerült leteperni ellenfelét. Már épp ütésre emelte a kezét, hogy végleg eltegye láb alól az ellenfelét. Azoban az ütés elmaradt. Helyette egy hatalmas lyuk tátongott az eród fején. Halványvörös vér terítette be a nézőket. Elszabadult a pokol. Az őrjárat tagjai fejvesztve kezdtek rohanni külömböző irányokba. Ekkor egy újabb eródot ért utol a vég. A mellkasán áthatoló plazma azonnal végzett vele. Mégegy lövés. Újabb halott. A maradék hét túlélő futott, amerre látott. Aztán mire feleszméltek, egy másik sötét alak már ott állt előttük és plazmavetőjével kezdte osztani a halált. Mindent beterített a dögszag. A plazmátolt szétszagatott megperzselt eródok nem árasztottak éppen kellemes szagot.  Egy perc se telt el és az őrjárat minden tagja már holtan hevert a földön. A lennt álló alak intett társának, mire az lemászott a völgy oldalából.                              -Szép volt, ifjú harcos.- mondta elismerően az árnyalak, aki most ért le. -Ha én így teljesítettem volna az első küldetésen...- tette hozzá szórakozottan.                                                                                                                        -Ugyan Herad mester... ez nem csak az én érdemem, hanem a tanítoimé is.- felelte az ifjú, aki ügyetlenül lépkedett át a bűzlő hullák felett. -Merre tovább?                                                                                                                    -Északnak tartunk amíg meg nem találjuk Bűzös Kurh-t. Kövess.- Herad, aki látszólag már jóval tapasztaltabb volt az ifjúnál, gyors, halk léptekkel indult meg észak irányába. (még folytatom...)